A Casco biztosítás a vagyonbiztosítás egyik formája, így vonatkoznak rá a vagyonbiztosítás törvényi szabályai. Magától értetodonek látszik, hogy e biztosítás esetében a biztosított vagyontárgy, vagyis az ingóság, amelynek valamely károsodása a biztosító fizetési kötelezettségét kiváltja, a gépjármu. Ugyanakkor mégis érdemes szólni néhány szót errol a kérdésrol, hiszen sokan már a szerzodéskötésnél is olyan hibát vétenek, amely egy esetleges késobbi kárrendezésnél kellemetlen meglepetéseket okozhat. Alapesetben a biztosítás ugyanis csak az adott gyártmánynak, típusnak és kivitelnek megfelelo felszereltséggel és tartozékokkal ellátott gépjármure vonatkozik. Az ezt meghaladó tartozékokat és felszerelést (ún. nem gyári extrák) külön fel kell tüntetni a biztosítási szerzodésben. Ha például az adott kivitel gyárilag tartalmazza a légkondicionáló berendezést, akkor arra külön feltüntetés nélkül is vonatkozni fog a biztosítási fedezet, ha azonban az említett berendezést a vevo megrendelésére utólag szerelik be az autóba, és azt az ajánlatban nem tüntetik fel, akkor a kárrendezés során annak értékét a biztosító nem fogja megtéríteni.
A Casco biztosítás különbözo elemek tetszoleges kombinációjából összeállítható biztosítási csomag. Ezeknek az elemeknek a sajátosságát a biztosítási esemény meghatározása adja meg. A biztosító megtéríti azokat a biztosított gépjármuvet ért károkat, amelyeket közvetlenül, kívülrol és hirtelen fellépo mechanikai behatás idéz elo (tipikusan a saját hibás balesetek), illetoleg amelyeket idegen személy rongálása okoz (töréskár). Nem terjed ki a biztosítás a nem baleseti jellegu károkra (pl. anyagfáradás, muszaki hiba, természetes elhasználódás stb.). A biztosító fizet akkor is, ha a gépjármuvet tuz - beleértve a gépjármuvön belül keletkezett, valamint a külso tüzet is - illetoleg bizonyos természeti erok - így pl. villámcsapás, földcsuszamlás, szélvihar, árvíz, belvíz, jégverés, földrengés stb. - károsítják (elemi kár). A legtöbb eltérés az egyes biztosítók feltételei között a lopáskár definíciója körében tapasztalható. Egyben ez az a kérdés, amely tekintetében a legtöbb jogvita alakul ki a biztosítók és ügyfeleik között. Általánosnak tekintheto, hogy biztosítási eseménynek csak akkor minosül a lopás, illetve a jármu önkényes elvétele, ha a gépkocsit megfeleloen lezárták. A megfelelo lezártság fogalmát azonban a biztosítók nem egységesen határozzák meg. Egyes biztosítók megelégszenek azzal, ha az összes zár be van zárva, mások - különösen értékesebb gépkocsiknál - további biztonsági berendezéseket - riasztó, mechanikus védelem stb. - írnak elo. Egyes biztosítók fedezetet nyújtanak a gépjármu elrablásárais. Ez esetben nyilvánvalóan értelmetlen lenne megkívánni az autó megfelelo lezártságát, hiszen a tipikus elkövetési mód ilyenkor éppen az, hogy a nyitott autója közelében tartózkodó tulajdonos ellen eroszakot alkalmaznak, és így szerzik meg tole a gépkocsiját. Fizet a biztosító akkor is, ha a teljes gépjármuvet nem, hanem csupán annak tartozékait (részlopás) vagy az abban tartott személyi használatú vagyontárgyakat (poggyászlopás) lopják vagy rabolják el.
A kárrendezés alapvetoen különbözik totálkár, illetve részkár esetén. Totálkárról akkor beszélünk, ha a gépkocsit ellopják, az megsemmisül, illetve olyan mértékben megrongálódik, hogy az gazdaságosan nem javítható, vagy helyreállítása muszakilag nem indokolt. A legtöbb biztosító a gépjármi aktuális forgalmi értékéhez viszonyítva meghatározza azt a határt, amíg az gazdaságosan javítható, efölött pedig totálkárként kezeli és rendezi az ügyet (Pl. ha a jármu értéke 1 millió Ft, a gazdaságos helyreállítás határa - az ún. totálkár limit - pedig 70 %, akkor a biztosító 700 000 Ft feletti javítási költség esetén totálkárnak tekinti az eseményt). Ha a jármu totálkáros, akkor a biztosító annak káridoponti forgalmi értékét téríti meg. Ez az érték nem minden esetben egyezik meg a piaci értékkel, mivel a legtöbb esetben az EUROTAX magyarországi használtautó katalógusának áraiból indulnak ki, ezek pedig általában alacsonyabbak a piaci árnál. Ráadásul a biztosító még az önrészesedést, és az éves díjból még meg nem fizetett hátralékot is levonja. Ugyancsak levonja a biztosító az ún. maradványértéket, vagyis annak a roncsnak az értékét, amely a káresemény után megmaradt. Az ügyfelek számára ezt a kárrendezési módot a biztosítási feltételek - amelyeket az ügyfél a szerzodés aláírásával a maga számára kötelezonek ismert el - is tartalmazzák, sot azt részben törvényi szabályozás is alátámasztja, így egy esetleges jogvita esetén a bíróság is abból indul ki. Ennek köszönheto, hogy a legtöbb összegszeruség miatt indított pert a biztosítók nyerik. Némi vigaszt jelent - foként a fiatalabb évjáratú autók tulajdonosainak -, hogy bizonyos feltételek esetén a biztosító az elso forgalomba helyezést követo meghatározott ideig - általában 1/2-1 évig - totálkár esetén a gépkocsi kárkori új értékét fizeti meg. A javítással helyreállítható károknál a biztosító egyrészt a javítási költséget, másrészt egyes járulékos költségeket (pl. szállítás, tárolás stb.) térít meg. Probléma akkor adódik, ha a javítás elvégzése után a jármuben értékemelkedés áll elo. Ezt az értékemelkedést ugyanis a biztosító jogosult a javítási költségbol levonni. (Ezt nevezi a szakzsargon "avultatásnak.) A jelenlegi technikai színvonal mellett a jármu 6 éves kora jelenti azt a "lélektani" határt, amely fölött az avultatás indokolt, ennél fiatalabb autóknál a sérülés még szakszeru javítás mellett is inkább értékcsökkenést eredményez. (Az értékcsökkenést egyébiránt a biztosító a Casco biztosítás alapján nem téríti meg.) Egyes feltételek kifejezetten tartalmazzák is azt a kikötést, hogy a jármu hatéves koráig csak bizonyos alkatrészek (pl. kerékabroncsok, akkumulátor, motor, váltó stb.) helyreállítási és pótlási költségeibol von le értékemelkedés címén.
A szerzodés létrejöttét és hatálybalépését a legtöbb Casco feltétel a Polgári Törvénykönyvvel megegyezoen szabályozza. Ennek lényege, hogy a szerzodés a felek írásbeli megállapodásával jön létre, és az elso díj megfizetésével lép hatályba. Ugyanakkor létezik a biztosítási szerzodés létrejöttének egy speciális - és a gyakorlatban a legtöbbször eloforduló - formája, nevezetesen, ha a biztosított ajánlatára a biztosító 15 napig nem válaszol, akkor a szerzodés az ajánlat átvételének napjára visszameno hatállyal létrejön. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél 15 napig bizonytalanságban van afelol, hogy ajánlatát visszautasítják-e, illetoleg ha e 15 nap alatt történik káresemény, úgy azt kifizetik-e. Szerencsére a bírói gyakorlat egységes abban, hogy amennyiben a biztosító a fenti 15 napon belül, de már a bekövetkezett biztosítási eseményrol történt tudomásszerzése után utasítja el az ügyfél ajánlatát, és az elutasítást nem tudja megfeleloen megindokolni, úgy a bekövetkezett kárt ki kell fizetnie. Mindenesetre, ha egy mód van rá - márpedig erre a kereskedoknél, illetve a hitelre vásárolt gépkocsiknál a lehetoség adott - akkor a szerzodésben kifejezetten meg kell állapodni a biztosítóval a kockázatviselés kezdo idopontjában, kiküszöbölendo a fenti problémát.
Valamennyi Casco feltétel tartalmaz egy hosszabb-rövidebb listát azokról az eseményekrol, amelyekkel kapcsolatban a biztosító nem fizet kártérítést. Így például kizárt a fedezetbol, ha
Mentesül a biztosító a kártérítési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen:
Vitathatatlanul ilyen magatartásnak minosül, ha a jármuvet ittas állapotban vezetik, illetve a vezetést tudatosan ittas személynek engedik át. Ugyancsak súlyos gondatlanság, ha a jármuvet szakszerutlenül üzemeltetik, illetoleg az a káresemény idopontjában bizonyíthatóan súlyosan elhanyagolt muszaki állapotban volt, illetve a rá vonatkozó hatósági eloírásokat megszegték. Ugyancsak kevéssé vitatható az az eset, amikor a jármu átmenetileg "védtelenné" válik (pl. a szélvédoje betört, a kulcs elveszett, a gépkocsi valamilyen esemény miatt nem zárható) és a biztosított nem gondoskodik a megfelelo zárt helyen való tárolásáról. (Természetesen ez a körülmény csak a lopáskár megtérítése alól mentesíti a biztosítót.) Ugyanakkor meglehetosen megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon mentesüléshez vezethet-e az a tény, hogy a biztosított a forgalmi engedélyt és/vagy a jármu pótkulcsát az autóban hagyta. Az egyik oldal érvei szerint ez a körülmény a gépkocsi felnyitásában, és abban, hogy a tolvaj bejusson annak utasterébe semmiféle szerepet nem játszik. A másik oldal szerint ugyanakkor a jármu elvitelét igen is elosegíti a pótkulcs, sot a modern mikrochippel muködo indításgátló esetében ez kifejezetten szükséges is ahhoz, a forgalmi pedig a jármú elviteléhez ugyan nem nyújt segítséget, viszont az értékesítéshez igen. Ezáltal azt az esélyt csökkenti minimálisra, hogy az eltulajdonított autó utóbb visszakerüljön tulajdonosához. A bíróságokon sem alakult ki egységes gyakorlat etekintetben: a biztosító 100 %-os fizetési kötelezettségének kimondásától az 50-50 %-os kármegosztáson keresztül a teljes mentesülés elfogadásáig igen széles skálán mozognak az ítéletek.
1959. évi IV. törvény;1978. évi IV. törvény; 2006. január 6., péntek
