Közlekedési tanácsok motorosoknak

Elkezdődött az újabb szezon, kirajzottak a motorosok az utakra. Ahogy az autósok, úgy a motorosok között is sokan csak szabadidejükben veszik elő járgányukat, ami legtöbbször hétvégére esik. Ezért ebben az időszakban, arányaiban több gyakorlatlan sofőrrel találkozunk, mint hétköznapokon. Ez nagyobb figyelmet és türelmet igényel mindenki részéről. Ennek ellenére vannak olyan dolgok, amiket joggal várhat el minden közlekedésben résztvevő a másiktól. Ezeket foglalnám össze az alábbi cikkben.

Udvariasság:

Idegesítő dolog dugóban ülni és várni, hogy meginduljon a sor. Kétkerekű járgánnyal, az ember sokkal mozgékonyabb és kisebb helyen is elfér, ezért (meg ha már a KRESZ is megengedi), a motorosok előre mehetnek az autók között.

Nem túl szép dolog az autós részéről, ha ennek nem adja meg a lehetőségét. Fel kéne dolgozni végre azt a magyar mentalitást, hogy "akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is". Attól még, hogy ő nem tud elmenni, miért rostokoljon ott a motoros is a sorban?

A motoros részéről pedig joggal elvárható, hogy ne 10.000-es fordulaton, 50-nel száguldjon végig a sorok között, hanem szépen nyugodtan csorogjon, ügyelve az autók tükreire és fényezésére. Ha olyan helyhez ér, ahol nem fér el és láthatólag az autósok sem tudnak elhúzódni előle, ne pörgesse tiltáson a motort, hanem várja meg szép nyugodtan, hogy szabaddá váljon előtte az út.

Mindig voltak és lesznek is olyan emberek, akik direkt nem akarják elengedni az embert. Erre csak azt tudom mondani, hogy az udvariasság, udvariasságot szül. Ha meg mégsem, akkor is inkább a mi lelkiismeretünk legyen nyugodt, hogy mi próbáltunk kedvesek lenni. A tükör lerugdosás nem hiszem, hogy bármire is vezet.

Figyelmesség:

Mindannyiunkkal előfordult már szerintem, hogy kétsávos úton bent felejtette magát valaki a belső sávban. Ezzel nem igazán lehet mit kezdeni. Nem lobogtathatjuk mindenkinek a KRESZ könyvet. Az biztos, hogy ha úgy érünk egy gyorsabb járgánnyal a kapaszkodó sávhoz, hogy több autó is feltorlódott lassúbb járművek miatt, akkor nem érünk el azzal semmit, ha beleállunk az előttünk haladó "seggébe" és toljuk fölfelé, mert úgysem tud lehúzódni előlünk és valószínűleg ő is meg akarja előzni a lassabbakat. Tartsunk megfelelő követési távolságot és hagyjuk, had előzzön le mindenki, akit akar. Ha motorral vagyunk, úgyis egy szempillantás alatt otthagyhatunk mindenkit.

Azért ezúton hívnám fel az autósok figyelmét, hogy ha két sávja van, és a szemből jövőknek engedélyezett az előzés, akkor ha tök egyedül haladnak a belső sávban és szemből előzésbe kezdenek, akkor nem villogtatni kell, hanem lehúzódni.

A figyelmesség témakörébe tartozik az is, hogy az autósnak azért van tükre, hogy használja. Ha a tükörbe nézve motorost lát, ne akkor akarja lemosni a szélvédőjét, mert a permet fele a motorosra száll és ez elég idegesítő, mert utána nem lehet rendesen kilátni a plexin.

Autóval utazva az ember nagyobb biztonságban van, mert mégis 4 kerék fogja az utat, ami sokkal nagyobb stabilitást ad. Könnyebben vészel át az ember olyan úthibákat, illetve úton levő akadályokat, amik a motorosra akár végzetesek is lehetnek. Éppen ezért a motorosnak nagyon fontos, hogy lássa, mi van előtte. Sokszor nem is azért előzi meg a motoros az autóst, mert siet, hanem hogy előre lásson és időben ki tudja kerülni az esetleges akadályokat. Autóban ülve legyünk előzékenyek és toleránsak a motorosokkal szemben, motoron ülve pedig köszönjük meg az olyan figyelmességeket, ha az autós lehúzódva elenged bennünket. Az ilyen figyelmességet pedig ne kényszerítsük ki. Olyan szakaszon, ahol amúgy tilos az előzés, hagyjunk rendes követési távolságot és bízzuk az autósra, hogy le akar-e húzódni, vagy sem.

Azért a motorosokra, főleg a csapatban túrázókra is vonatkozik a figyelmesség szabálya. Ha többen vagyunk és a klasszikus, fésűfog szerű alakzatban haladunk, elég sok helyet foglalunk el az útból. A motorosnak is kötelessége a tükrét figyelni, és ha utoléri a tájnézegetős tempóban haladó csapatot egy autós, akkor illik őt lehúzódva, nagyobb követési távolságot tartva elengedni, már csak azért is, mert úgyis a motoros húzza a rövidebbet.

Látni és látszani:

Mindenki tudja, hogy a motoros nehezebben észrevehető, főleg szemből, mint az autók. Ezt a motoros élénk színű ruházattal, esetleg motoros láthatósági mellénnyel ellensúlyozhatja, de ez nálunk még nem divat. Sokan a reflektort kapcsolják fel közúton még akkor is ha nem az országúti versenyzők kasztjához tartoznak, egyszerűen azért, hogy jobban lássák őket. Sokszor az autósok részéről villogtatás a reakció, de ebből legalább leszűrhetjük: észrevettek minket.

Sokszor a motoros a felezővonalhoz húzódva követi az autóst, ami autóból nézve idegesítő lehet. Ennek több oka van (na, nem az idegesítésnek): A vonal mellé húzódva előrébb lehet látni és a fentebb tárgyalt akadályokat jobban észre lehet venni. Másrészt a motorosnak életbevágó, hogy az autós lássa őt a visszapillantóban. Motorral mindig úgy kövessük az autóst, hogy lássuk a vezető arcát a tükörben. Így biztosak lehetünk benne, hogy a tükörbe nézve az autós is lát minket. Még sport dobbal se haladjunk soha az autós vak terében, tehát a hátsó ajtók vonalában. Vagy maradjunk le, vagy előzzünk, mert egy esetleges sáv-váláskor meleg pillanatokat élhetünk át.

Összességében úgy gondolom, hogy egyre többen vagyunk az utakon és ez minden közlekedőtől nagyobb türelmet és figyelmet igényel. Próbáljunk úgy közlekedni, hogy egy kívülálló szemével nézzük magunkat: mit gondolnánk fordított esetben magunkról.

Segítsük egymást és mi is segítséget kapunk.