Te meg szoktál állni a sárga jelzésnél?
Egy tanulságos történet.

A "Hogyan motorozzál csapatban?" bejegyzésem következtében kaptam egy levelet az egyik motoros társunktól. Érdekesnek találtam a történetét és úgy gondolom neked is tanulságos lehet.

Bevezető

Nagy örömmel szoktam olvasni a Vaslovasok hírleveleiben az írásaidat, tényleg jók, és tanulságosak. Viszont most megakadt a szemem egy mondaton, amivel nem teljesen értek egyet. Tulajdonképpen egyet is érthetnék, de sajnos érintett vagyok a témában, így gondoltam megosztom Veled az ehhez kapcsolódó sztorimat.

A történet...

Tavaly nyáron sajnos pont azért tört össze az egyik motorostársam, mert nem mentem át a sárgán.

Történt, hogy Szlovéniában túráztunk, gyönyörű helyeken, bitang jó minőségű szerpentineken.
Négy napos  volt a túra, ami tulajdonképpen nagyon jól sikerült, egyetlen necces szituációnk sem volt, pedig elég határozottan döngettünk az Alpok szerpentinjein. 

Tudni kell rólam, hogy nagyon defenzíven, körültekintően, óvatosan, viszont dinamikusan motorozom. Szóval sikerrel abszolváltuk a túrát, viszont hazafelé jövet Maribor környékén történt egy "kisebb" baleset. Itt már nincsenek hegyek, a "nehéz terepet" magunk mögött hagyva tekertünk hazafelé, egy autóút szerű 2x2 sávos úton.

Negyedikként haladtam a sorban, mikor egy kereszteződéshez érve sárgára váltott a lámpám. A sor elején haladó két társam még  simán átért zöld jelzésen, az előttem haladó srác pedig fékezett, mivel neki is már "sárgult a lámpa". Bevallom őszintén még én is szerettem volna átmenni a sárgán, de tekintettel arra  hogy az előttem lévő srác is fékezett és lehúzódott jobbra, én sem mentem át megelőzve őt, hanem beálltam mellé szépen, ahogy kell.

Utólag kiderült, nagyon rossz döntés volt részemről, mert nem telt el 2 másodperc, és a
2x2 - es kereszteződés kellős közepén találtam magam fekve, lábamon a 220 kg -os vassal. Pillanat alatt zajlott le az egész, életem egyik legsz*rabb élménye volt!

A mögöttem jövő chopperes "srác" (nekem inkább 65 körüli bácsi) telibe vert hátulról, és kiütötte alólam a motort, olyan erővel, hogy én a kereszteződés közepéig repültem. Isteni szerencsém volt, hogy keresztben nem indult még el senki, mert akkor biztos hogy  átmennek rajtam. Mozdulni nem tudtam, rajtam a motor, ketten ugrottak oda társaim közül, és autósok is jöttek segíteni. Két-három lámpaváltás ki is maradt, amíg rendezték a "terepet", pedig elég nagy volt a forgalom. Lerángatták rólam a gépet, én nem tudtam ráállni a lábamra, egy lábon ugrálva szerencsétlenkedtem, oldottam meg a betétlap kitöltését.

A baleset du. 17h - kor történt, vasárnap. Elég fáradt voltam már mivel reggel óta motoroztunk, csak egy dolog lebegett a szemem előtt, minél hamarabb hazaérni. (Pedig még majdnem 500 km-re voltunk Pesttől.) A motor szerencsére aránylag megúszta, üzemképes maradt.
Kipuf csúnyán elhajlott, (szerencsémre az első fékkar nem tört el így tovább tudtam menni), az idomokon egyetlen karc keletkezett hála az oldaltáskáimnak, amiken  fölfeküdt a motor. 

Összeszedtük magunkat, és elindultunk hazafelé.
Rohadtul fájt a jobb lábam,  - de jöttem, -  nem érdekelt semmi. A hátsó féket nem tudtam használni. A visszaúton a tankolást úgy oldottuk meg, hogy nem szálltam le a motorról, hanem valaki mindig bement fizetni helyettem. Éjfélre értem haza, másnap sebészet, 4 hét fekvőgipsz majd járó, és az ezzel járó kellemetlenségek. Azóta hála Istennek a lábam teljesen felépült, mintha nem is lett volna balesetem. Futok, bringázok, spinningelek, a legkisebb fájdalom nélkül.

NAGYON FONTOS: GERINCVÉDŐ !
Ha tehetném kötelezővé tenném minden motorosnak. Én ennél a balesetnél kb. 5 métert repültem, (60 - al ért utól jó képességű motorostársam) és totál a gerincemre estem.
(Pont a túra előtt vásároltam egy Forcefield gerincvédőt) Komolyan csodát tett !
Olyan szinten védte meg a gerincemet, hogy semmit sem éreztem a bukásnál, és utána sem.
Mintha el sem estem volna, a legapróbb (gerinc) fájdalom nélkül "jöttem ki" a bukásból.
Hozzáteszem, hogy volt rajtam egy hátizsák is, de vélhetően a gerincvédőnek köszönhetően úsztam meg karcolás nélkül. Egy tompa puffanás volt az egész, mintha egy matracra estem volna.

Szóval Forcefield: Respect, le a kalappal!
(Az öreg aki kiütötte alólam a gépet, azóta is a gerincét fájlalja, pedig ő nem is arra esett, és közel sem repült akkorát mint én.)

Bocsi, ha kicsit hosszúra sikeredett, de gondoltam megosztom Veled ezt az "élményt".
Az esetből tanulva, ha ezek után sárgára vált előttem a lámpa, SOHA nem fogok fékezni, hanem inkább odahúzok neki. Ha így cselekedtem volna, elkerülhettem volna a tavalyi csúnya balesetemet. Mondom, én is úgy terveztem hogy át sliccolok, csak rossz döntést hoztam, mivel megtévesztett az előttem haladó társam, akit nem akartam megelőzni. Ő is fékezett, megállt, ezért én is megálltam. Utólag már nagy hiba volt. De a lényeg hogy fölépültem 100%-osan,  - jól vagyok, -  idén még nem motoroztam, de nagyon hiányzik már.

Megmondom őszintén kicsit félek elővenni a motort a tavalyi eset miatt.  (Simán ottmaradhattam volna, de úgy látszik Istennek még tervei vannak velem :) )
Minden nap a motorozásra gondolok hogy "de jó lenne", csak rajtam van a para, rohadt egy érzés. Hiába figyeltem állandóan, óvatosan, körültekintően motoroztam, soha nem állatkodtam, és mégis mások hülyesége miatt majdnem meghaltam. Egyelőre nem adom el a motort, de úgy érzem, hogy "rá kell pihennem" az esetre.

Élményekben gazdag balesetmentes motorozást kívánok Nektek!
Figyeljetek magatokra, egymásra, mindenkire!

Végszó

Ez úton is köszönöm Sonic-nak, hogy megosztotta velünk a történetét. Érdekelne a Te sztorid is, ha úgy érzed mások tanulhatnak belőle.