2008 május 3-án egy szép szombat reggeli napon úgy gondoltuk, hódítsuk meg az alacsony Tátrát. Közelebbről Donovaly volt a célállomás. Reggel 1/2 6-kor volt a gyülekező, a Duna Pláza MOL benzinkútnál, 6-kor az indulás. 7 Simson, egy kisrobogó, egy Kymco 250-es, egy 400-as Yamaha nagyrobogó, és egy turbós SUZUKI, no meg a kísérőautó vágott neki a távnak. Az első nehézséget a Szendehely előtti emelkedő okozta pár alapméretes Simsonnak, de mivel Simsonról van szó, nem okozott nagy gondot. Az egyetlen SR 50-es Szendehely után úgy döntött, hogy segítségért folyamodik a kísérőautót követő tréleren, mivel karburátordugulási gondokkal küszködött, mint kiderült, indulás óta. Parassapusztáig onnantól meg sem álltunk. A rövid pihenő alkalmával sikerült a lepedéket eltávolítani az úszóházból, innen saját lábán folytatta az utat. Mivel volt egy becsatlakozási pont a határtól 6 km-re lévő Tupa melletti OMV kútnál, Tibivel megbeszéltük, hogy én előremegyek, és felderítem, ki akar csatlakozni hozzánk. Kis idő múlva Zoli utánam jött, és megálltunk a benzinkútnál. Viszont ott minket nem várt senki! A csapat közben elment mellettünk, a saját 50-es tempójában. Mi Zolival kicsit később (15 perc) utánuk indultunk, majd be is értük őket. Ezekután még Zólyom előtt megálltunk pihenni, majd továbbindultunk. 11:40-kor az utolsó megállónál elköszöntünk egymástól, és megkezdtük az utolsó 27 km-es igencsak kemény, emelkedős szakasz leküzdését. Itt nem vártunk egymásra, ki-ki a maga tempójában küzdötte magát a csúcsra. 12:20-kor már mindenki fent volt! A nagy parkolóban letettük a motorokat, volt, aki sétált egyet, volt, aki karburátorban cserélt főfúvókát, volt, aki csak úgy egyszerűen gyönyörködött a tájban. Mit szépítsem, gyönyörű volt. A legmagasabb pont 1025 m volt, az addig motoron töltött idő pedig 4 óra és 20 perc. Tibiékkel azután bevetettük magunkat a faházba, ami egy szépen kialakított étterem volt, és jól megebédeltünk. Ebéd után egy röpke pihenés, majd esőruha felhúzása következett, ugyanis eső, majd jégdara kezdett el hullani az égből, ami számunkra nem volt túl kellemes. A visszaúton olyan szerencsénk volt, hogy végig az eső után jöttünk, de szerencsére nem az esőben. Este 9-kor fáradtan, az üléstől meggyötört hátsókkal a kis csapat megérkezett a kiindulási pontra, ahonnan az élménymegbeszélés után mindenki hazafelé vette az irányt. Nekem személy szerint 400 km, és 10 óra motoron töltött idő volt a túra, de Tóth Dávid, aki nálunk töltötte a pénteki és a szombati éjszakát, Bajáról indult el a túra kedvéért. Ez neki még + 250 km a túratávra, mivel visszafelé csak Dunaújvárosig ment. Egyszóval büszkék lehetümk magunkra, és a Simsonokra, hogy az egy duguláson kívül hiba nélkül teljesítették a nem mindennapi távot. Talán lehet azt mondani, hogy "Jövőre ugyanitt újra!"
Köszönjük az időjárásnak, hogy kegyeibe fogadott minket, valamint a motoroknak, hogy lelkiismeretesen helytálltak.
|
