Péntek.
Ha emlékezetem nem csal, 2 éve próbálom meg ezt a túrát megszervezni, mindezidáig nem 100%-os sikerrel. De ennek az időnek 2008 júniusában vége szakadt!!! Ugyanis pénteken, 13-án, kis csapatunk elindult, hogy megnézze, mi vagyon a hegy másik oldalán. A kora reggeli induláskor a következőképpen alakult a résztvevők sorrendje: Szeki - DL650 - Fektitibi - KisFektitibi - ZX12RZ - Hamutipró Zoli megjegyezte, hogy nem igazán érzem át a túra elindításának magvát, de ezen nagy sietve változtattam, és el is indultunk. Felrobogtunk az autópályára, és szédületes 120 km/h-s tempóval robogtunk a cél felé, noha DL Peti „próbált” kicsit a 130 felé terelni, kevés sikerrel. Az autópálya nagyon jó volt, nem fáztunk kifejezetten, noha izzadni sem izzadtunk. Nagykanizsa előtt véget ért az autópálya, és rátértünk a régi 7-es útra. Mit mondjak, borzalmas állapotban van, a nyomvályúk úgy dobálták a motorokat, mintha hullámvasúton járnánk. Zolinak tankszárasság jött a motorjára, ezért leálltunk tankolni, s ha már állunk, megbeszéltük a következő megállást, az a határ lett volna. De Déjvidnek nem vala készpénze, tehát bemegyünk Nagykanizsára, és a TESCO-ban van automata, egyúttal pénzváltó is. Ezirányú szükségleteinket kielégítvén, nekilódultunk, s meg sem álltunk a határig. Levetették a napszemcsit, néhol a sisakot is, a maszkra már nem volt lelkierejük, inkább menjünk. Dl Peti hiányolta a Szerb határt, sajna nem volt. A Mura folyón átkelve szembetaláltuk magunkat a Horvát határral. Döbbenet, nem emlékeztem rá, pedig jártam arra, már vagy 3 éve. Azt leküzdvén, tovarobogtunk Plitvica felé. Az időjárás nem volt rossz, néha volt árnyékunk is, de Karlovac után elkezdett esni az eső, nosza beöltöztünk, s robogtunk tovább. Amikor elértük a hegyek elejét, nem tudtam, mikor fognak kanyarvadászaink nekilódulni, Zoli mindig a hátam mögött volt, balról figyeltem, és egy szép jobbosban már nem láttam. Vártam pár tizedet, s meg is jelent mellettem, és már ment is, majd követte Őt Tibi, s Kistibi is. Nagyfiúk, tudják hol kell megállni. Plitvicánál már nem esett, de úgy beszéltük meg, hogy nem megyünk be az időre való tekintettel, mivel az eső lába lógott, inkább megyünk a partra, s foglalunk szállást. Így is lett, elindultunk átszelni a Velebitet. Annyit hozzá kell tenni, hogy az út vége Senjben lett volna, eldöntöttük, hogy Karlobag-nak indulunk, és ott lesz szállásunk. Kb 60 km-rel délebbre. Kanyarvadászaink elöl, mi meg 3-an hátul szépen szeltük a kanyarokat. Aztán elértünk egy kis alagúthoz, kb 80 m-es lehetett, Tibiék ott vártak ránk. Elindultam lefelé, és nem értettem miért van olyan érzésem, mintha egy víztől csöpögő szivacsban motoroznék? Hát attól, hogy a felhőben motoroztunk!!! Szóval nem esett, csak csupa víz volt mindenütt, az 50 m-rel lejjebb lévő út meg száraz volt, és sütikézett rajta a napocska. Onnan megint egy szép kanyargós út vezetett lefelé, néhol kecskékkel tarkítva, akik abszolút nem zavartatták magukat az úton. Leértünk, szállást kerestünk, találtunk, majd felderítettük a környéket, megvacsiztunk, és megbeszéltül Zolival, hogy fürdünk, sajna nem jött össze. Ekkor nekiálltunk, és előszülinapot ünnepeltünk, mivel a túra egyik résztvevője a Z750-es gazdája, idősebb lett másnap. Az éjszaka szép ki vihar kerekedett, esett is.
Szombat.
Reggel esett, kb sikerült 9-kor felkeljek. Ekkor ténylegesen megünnepeltük a szülinapost, de előtte megreggeliztünk, és vártuk, hogy múljon az eső. Délre elállt, az út felszáradt, és azon tanakodtunk, hogy kéne már motorozni egy jót. Elindultunk Pag sziget felé. Oda csak az autópályán lévő hd segítségével jutottunk át. Természetesen a hídig számtalan, jobbnál-jobb kanyar állta utunkat, mindegyikkel egyenként meg is küzdöttünk. Élmény volt a sziklafal, és a szakadék között fantasztikusan jó minőségű aszfalton motorozni!!! A szigeten majdnem nyílegyenes út fogadott, meg a sötét esőfelhő. Visszafordultunk, megálltunk tankolni, „már megint Zoli miatt”. :) Ott mindjárt át is mentünk a büfébe, mert az eső el is kezdett esni, előtte DL Petiék visszamentek a szállásra. Az eső után mi is továbbindultunk. Déjviddel néha meg - megállva fényképezővel a kezünkben gyönyörködtünk a tájban, s szépen, lassan az immáron újra száraz aszfalton mi is beértünk a szálláshelyünkre. Megintcsak egy kis megbeszélés, hogy fürdés, egy kis ünneplés, aztán vacsi. Itt érdemes egy kicsit elidőzni, ugyanis ismét elkezdett esni az eső, ezért az étteremben a zárt részben ültünk le, s mivel a többiek meccset néztek, mi szépen beszélgettünk. Aztán egyre többen hagyták el a meccs közben a helyiséget, csúnyán nézve ránk. Talán egy icipicit hangosak voltunk? Lehet. Szóval, a végén megint vissza a szállásra, és nekiálltunk megbeszélni a hazautat. Abban egyeztünk meg, hogy dél felől kerüljük meg a Velebitet, és akkor lefele,és fölfelé is egy szép, kanyarokban gazdag utunk lesz, de akkor nem nézzük meg Plitvicát. Ez egyből 180 km pluszt jelentett vasárnapra. Sebaj, 7-kor kelünk.
Vasárnap.
7-kor kelés, reggeli, szendvicskészítés, szállásfizetés, és indulás. Az idő szép, nap is süt, az út száraz. Irány a kanyar! Megbeszélés szerint az útelágazásnál találkozunk. Elindulás előtt megbeszéltük, hogy Déjvid mögé ül kamerával Peti útitársa, és videózik minket útközben, hol megelőznek, minket, hol mi őket. Meg is lett a videó. Visszarendeződés után irány tovább. A Velebit másik oldalán igen szigorú idő fogadott minket, néhol volt 4° is! Meg kellett álljunk melegedni. Meg megvárni, hogy a rendőr ne tudjon lekapni minket, mivel valószínű 70 körül kezdte a videót csinálni. :) Fél óra, s megyünk tovább. Zoliék megálltak tankolni, én Petivel, és Déjviddel robogtam tovább. Aztán Plitvica után megálltunk mi is tankolni, meg bevárni Zoliékat. Fél óra után felhívtuk, és akkor mondták, hogy Ők biz’ bementek megnézni a parkot. Semmi baj, majd itthon találkozunk. Immáron 3-an jöttünk tovább, az egyre melegedő időben, szinte eseménytelenül. Illetve Nagykanizsa után kezdett fogyni a benzinem. AZ M7-esen meg nincs kút... Siófoknál kimentem a pályáról, hogy lesz, ami lesz, nekem benzin kell. Peti is hasonlóképpen érezte magát. És minő véletlen, a lehajtónál egy benzinkút... 20 l-es tankomba 19,7 l-t tudtam tankolni. Mivel utolsó megállási pont volt, elbúcsúztunk, megegyeztünk, hogy jövőre ismét ugyanott, és elindultunk HAZA!!! A pálya már kezdett bedugulni, de mi azért jó tempóban, balesetmentesen hazaértünk.
Az út minősége egy - két kivételtől eltekintve kiváló volt, a táj pedig gyönyörű. Úgy érzem, hogy ezt a túrát nem volt szabad kihagyni, örülök, hogy ott voltam, és hogy a többiek elkísértek! Nagyon sokat jelentett nekem, köszönöm mindenkinek ezt a 3 szép napot.
Szeki
|
